Hát a receptfelírási díj?
Mi van vele?
Orbán Viktorral folytatott TV-vitájában Gyurcsány határozottan tagadta, hogy receptfelírási díjat akarna bevezetni. „Elnök úr, Ön úriember, nem akarhat igaztalan eszközökkel győzni. Nagyon kérem, ezt a hazug vádat vonja vissza!” – mondta Orbánnak. Aztán mégis bevezette...
Ha most el akarnám viccelni a kérdést, azt mondanám, hogy receptfelírási díjat nem vezetett be. De persze, mindegy, minek hívom, receptfelírási díjnak vagy vizitdíjnak, a lényeg ugyanaz: ha minimális összeget is, de fizetni kellett az orvosi ellátásért.
Nem volt az azért olyan minimális...
Dehogynem. Alkalmanként 300 forint volt, amit évente legföljebb hússzor lehetett beszedni, a huszonegyedik esetet követően már nem kellett vizitdíjat fizetni. Ez évente legföljebb 6000 forint, vagyis havonta ötszáz. Egy doboz cigaretta már akkor is többe került...
És? Ha sok volt, ha kevés, ez hazugság volt, nem?
Nézőpont kérdése. Mi van, ha akkor még tényleg úgy gondolta, hogy erre nem fog sor kerülni, csak később kényszerült rá? Akkor is hazugságnak tartod?
Hát... ha akkor még nem is akarta bevezetni, azért mindenesetre, ahogy mondani szokás, ez már benne volt a pakliban. Úgyhogy nem volt egészen korrekt ezzel futtatni lesre Orbánt.
Igen, ebben azt hiszem igazad van. De azért a körülményekről nem volna szabad megfeledkezni. Emlékezz csak, Orbánék akkor már hetek óta azzal kampányoltak, hogy a kormány fizetőssé akarja tenni az egészségügyet, és kétszázezer forint lesz egy mandulaműtét. Ezzel aztán jól elő is készítették a talajt, Orbánnak a vitában nem kellett mást tennie, mint szóba hoznia a fizetős egészségügyet. Gyurcsánynak akkor erre nem lehetett jó válasza. Ha azt mondja, hogy hát, egy kicsit majd lehet, hogy kell fizetni, de a kétszázezer forint erős túlzás, akkor Orbánnak nyert ügye van; tíz ember közül kilenc arra emlékezett volna a vitából, hogy mégiscsak fizetni kell majd a mandulaműtétért, legföljebb nem kétszáz-, csak ötvenezret. És Orbán már meg is nyerte a választást. Ha viszont kerek-perec letagadja, ahogy tette is, aztán később csak egy forintot is elkér a kezelésért, akkor rajta marad, hogy hazug... Pedig az alapvető hazugságot Orbánék követték el, akik pontosan tudták, hogy a kétszázezer forintos mandulaműtét kamu. Csak persze rajtuk ezt a hazugságot soha, senki nem kérte számon...
Azért tudod... a szocik mindig belekeverednek valami ilyesmibe. 2002-ben a gázáremelés, 2006-ban a receptfelírási díj...
Jó, hogy mondod. 2002-ben pontosan ugyanez volt a helyzet. Akkor a Fidesz, amely kormányon hosszú időn keresztül megakadályozta, hogy a gáz ára kövesse a világpiaci ármozgást, és ezért pontosan tudta, hogy a választás után ezt muszáj lesz megtenni, az MSZP-t vádolta meg azzal, hogy kormányra kerülve azonnal 40%-kal emelné a gáz árát. Ez persze éppúgy nem volt igaz, mint a kétszázezer forintos mandulaműtét, de előállította ugyanazt a csapdahelyzetet: ha Lendvai Ildikó akkor a kérdésre azt válaszolja, hogy „sajnos, valamennyit muszáj lesz emelni, mert a Fidesz ezt elbliccelte, de messze nem lesz negyven százalék, és biztosan nem azonnal” – akkor már meg is verték. Rossz lelkiismerettel bár, de bemondta tehát: „Nem lesz gázáremelés!” – amit aztán éveken át az orra alá is dörgöltek. Pedig az alaphazugság, méghozzá igen vaskos, mindkét esetben a Fideszhez kötődik, de ezt ők persze gond nélkül megúszták.
Jó, nekem igazán nem kell a Fideszt bemutatnod, én azt sem hiszem el nekik, amit kérdeznek. De itt mégiscsak az a helyzet, hogy a Fidesz hazudott valamit, és erre 2002-ben Lendvai, 2006-ban Gyurcsány nem talált jobb választ, mint egy másik hazugságot.
Sajnos, elő lehet állítani olyan helyzetet, amikor nem lehet jó választ adni. Mit válaszoljon például az a politikus, akinek az orra alá dugnak egy mikrofont, és azt mondják neki: „Kérem, ne ködösítsen, válaszoljon igennel vagy nemmel; még mindig veri a feleségét?” Na, erre mit mondjon? Ha azt mondja: „nem”, azzal elismeri, hogy korábban verte. Ha elkezdi magyarázni, hogy „nem vertem én soha!”, akkor meg ugye ködösít és magyarázkodik, tehát biztosan hazudik. Szóval lehet olyan helyzetet teremteni, amikor muszáj válaszolni, de nincs jó válasz. És akkor nem azé a morális felelősség, aki kínjában nem mond igazat, hanem azé, aki ezt a helyzetet előállította.
(folyt. köv.)
