Gyurcsány: a valóság

gyurcsany-ferenc-ehsegsztrajk-utan.jpg                                                                              

                                                                            Gyurcsány Bűne a Facebookon

Gyurcsány Ferenc

A Magyar Köztársaság miniszterelnöke volt 2004. szeptember 29-étől 2009. április 14-ig, 2006-tól országgyűlési képviselő, 2011-től a vezetésével alakult Demokratikus Koalíció elnöke. Mindenki ismeri, és mindenki tud róla valamit. De vajon mit tudunk róla valójában, és mi az, amit csak ismételgetünk a róla terjedő szóbeszéd alapján?

Friss topikok

  • alte trottel: @csibigabi: Ki mondta neked, mókamiki, hogy a rendőrségi állomány felvételénél előnyben részesíti... (2014.01.08. 22:22) Gyurcsány, a szemkilövető III. (folyt.)
  • csibigabi: "Gyurcsány a magyar politikai élet megkerülhetetlen szereplője" - meglátjuk, tartja-e szavát, hog ... (2014.01.07. 13:01) Húzzunk bele!
  • csibigabi: "teljes joggal oszlatta fel őket" - leesett azonosítókkal... (2014.01.07. 12:59) Gyurcsány, a szemkilövető II. (folyt.)
  • csibigabi: @Ursus maior: ja, vili, a balosok észkombájnok, a jobbosok meg ugye... Perzselően demagóg vagy, ko... (2014.01.07. 12:52) Gyurcsány, a hazug II. (folyt.)
  • csibigabi: Ursus, az óvodabotrányról nem írsz? Se a szakdolgozatról? Hol marad a belvárosi kaszinóbotrány a v... (2014.01.07. 12:50) Gyurcsány, a hazug IV. (folyt.)

Gyurcsány, a szemkilövető III. (folyt.)

2013.12.28. 18:32 | Ursus maior | 7 komment

Na, jó, akkor térjünk át október 23-ra!

Rendben, térjünk!

Miért kellett a rendőröknek a Kossuth téren szétzavart, őrjöngő csőcseléket rátolniuk az Astoriánál tartott Fidesz-rendezvény békésen tüntető résztvevőire?

Honnan veszed, hogy rátolták őket?

Dehát ezt mindenki tudja!

Az, hogy „mindenki tudja”, azzal a kijelentéssel egyenértékű, hogy „senki sem tudja bizonyítani”. Nézzük inkább a tényeket! A randalírozó tömeg, illetve azok szervezői voltak azok, akik az Astoriánál rendezett nagygyűléshez akartak jutni és oda akarták „húzni” maguk után a rendőröket is. Ezt bizonyítja az a lehallgatott és nyilvánosságra hozott telefonbeszélgetés, amelyben a zavargások két szervezője arról tárgyal, hogy ez a tervük kudarcba fulladni látszik, mert a rendőrök megálltak a Deák térnél. A beszélgetés során éppen azon töprengenek, hogyan lehetne ezt mégis kiprovokálni. A beszélgetéseket itt és itt hallgathatod meg, de a szó szerinti leiratukat is elolvashatod  A rendőri egységek vezetői közötti rádióbeszélgetések pedig azt bizonyítják: a rendőröknek arra volt parancsuk, hogy akadályozzák meg, hogy a randalírozók összekeveredjenek a békés tüntetőkkel, amit nem sikerült ugyan végrehajtaniuk, viszont kifejezetten ügyeltek arra, hogy csak azután kezdjék a tömeget oszlatni, hogy a Fidesz-gyűlés véget ért, és a résztvevőknek volt idejük elhagyni a területet. Ezt a hét rádióbeszélgetést is meghallgathatod (itt, itt, itt, itt, ittitt és itt), vagy elolvashatod a szó szerinti leiratukat.

Lehet, hogy ügyeltek rá, de az eredmény mégiscsak az lett, hogy a zavargó társaság, és a Fidesz nagygyűlés résztvevői összekeveredtek.

De nem a rendőrség hibájából vagy mulasztásából, főleg pedig nem azért, mert felsőbb parancsra „rátolták” a tüntetőket a nagygyűlésre. Tény, amit a két ellenérdekű fél fentebbi, belső telefon- illetve rádióbeszélgetései is igazolnak, hogy a rendőrség másfél órát állt a Madách, illetve a Deák tér között, bő nyolcszáz méterre az Astoriától, kőzáporban, sőt az illegális tüntetők által beindított tankkal is farkasszemet nézve, mindaddig, amíg a Fidesz-gyűlés rendezője nem jelzett nekik, hogy nem csak a rendezvénynek lett vége, de a technikát is elpakolták. Az oszlatás csak ezután kezdődött meg. És van aztán még néhány homályos részlet, ami arra utal, hogy bizony fölmerül itt a politikai felelősség is, de korántsem Gyurcsány vagy a kormánya részéről...

Most azt akarod mondani, hogy a Fidesz vezetői szándékosan verették meg a saját híveiket a rendőrséggel? Mondd, te hülyének nézel engem?

Eszemben sincs ilyesmit állítani. De kérdezni, ugye azért szabad? Na, akkor az első kérdésem, hogy vajon miért pont az Astoriát választotta a Fidesz vezérkara a gyűlésre, holott a rendőrség többször is kérte őket, hogy keressenek más helyet? Hiszen ehhez a helyszínhez az '56-os forradalomnak semmiféle jelentős eseménye nem köthető. Viszont, ha a Kossuth téri csoportosulást, mint az előre látható volt, a rendőrség föloszlatja, akkor onnan a tömeg egyedül az Alkotmány utcán tud elvonulni. Ha pedig a Bajcsy-Zsilinszky utat elérve jobbra fordulnak (ami valószínű, hiszen balra a közúti felüljáró állja útjukat) akkor meg sem állnak az Astoriáig. Az Astoria kereszteződése pedig olyan, hogy ha a színpaddal lezárjuk az Erzsébet-híd felé vezető utat (és ez így is történt, arrafelé csak a gyűlés szónoka, Orbán tudott, mint a Gyaloggalopp krónikása szerint a bátor Sir Robin, elfutni, mint a nyúl), akkor a távozni kívánó tömeg legnagyobb része automatikusan a Deák téri forgalmi csomópont irányába indul meg, a három metró találkozási pontjához (a kettes metró Astoria megállója biztonsági okokból le volt zárva), vagyis éppen a Kossuth tér felől érkezőkbe fut bele. Véletlen lett volna ez a helyszínválasztás?

A második kérdésem azzal függ össze, hogy a rendőrség a nagygyűlés rendezőivel folyamatos kapcsolatot tartott, tájékoztatta őket, hogy mi a helyzet a Deák téren. A rendezők viszont a tüntetés végén fölszólították ugyan a megemlékezés résztvevőit, hogy merre hagyják el a területet, ám azt a rendőrség többszöri, nyomatékos kérése ellenére sem mondták be, hogy a Deák tér felé semmiképpen se menjenek. Ugyan, miért nem szóltak?

Harmadszor: az Astoriánál állók között a következő tartalmú röplapokat osztogatták: „A rendezvény után békésen gyertek a Kossuth térre.” „Oszlatják a tömeget a Bajcsy Zsilinszky úton.” „Az Arany János utcánál vízágyukkal és könnygázzal lövik a népet.” Mit tesz Isten, csupa olyat, ami az olvasót természetes kíváncsiságánál fogja meg, és arra ösztönzi, hogy a Deák tér irányába induljon, saját szemével szerezve tapasztalatot. Ugyan kik, és hogyan tudták ezeket a szórólapokat az aktuális eseményeket követően pár perccel, ilyen tömegben előállítani? Nem valószínűbb-e, hogy már eleve készen voltak? És kik osztogatták? Föltételezhető-e a Fidesz részéről olyan amatőrizmus, hogy a párt rendezvényén valakik a vezetés akaratától függetlenül, netán annak ellenében hívhatják a résztvevőket egy másik megmozdulásra?

És végül negyedszer: az is kiderült, hogy a zavargás egyes szervezői az egész rendezvény alatt folyamatosan tartották a kapcsolatot a Fidesz politikusaival. Magukat a lehallgatott beszélgetéseket ugyan nyolcvan évre titkosították, annyi azonban tudható, hogy a két tüntetés alatt Grespik László Demeter Ervinnel, Tomcat pedig Ékes Ilonával beszélt telefonon. Gondolod, hogy az esti kártyapartit beszélték meg? Én neked nem gyanús ennyi véletlen egybeesés?

Na, de az ég áldjon már meg, mi lett volna a Fidesz-vezetés indítéka? Miért jó az nekik, ha a saját tüntetőiket veretik meg?

Még egyszer leszögezem: én semmi ilyesmit nem állítottam, csak kérdéseket tettem föl. Tudod, mint Kohn, aki a hentesnél a sertéskaraj áráról érdeklődik, és amikor megszólal mögötte a rabbi, hogy „Na, de Kohn!”, akkor azzal vágja ki magát: „Ugyan, rabbi, hát kérdezni csak szabad?!”. De ha már a lehetséges indítékokat firtatod: a dolognak kétféle kimenetele lehet, és a Fidesznek egyik sem rossz. A kevésbé valószínű, hogy az Astoriától távozó, Orbán szónoklatától föltüzelt tüntetők a szervezett zavargókkal egyesülve olyan erőt alkotnak, amivel a rendőrség sem tud mit kezdeni, elszabadul a pokol, a forradalom 50. évfordulóján újabb fölkelés tör ki, aminek eredményeként a vágyott hatalom három és fél évvel korábban hullik Orbán ölébe, mint ha kivárná a 2010-es választásokat. Valószínűbb azonban, hogy a rendőrség leszereli a puccskísérletet, föloszlatja a be nem jelentett, illegális megmozdulást – ebben az esetben viszont az ennek során szükségképpen előforduló, akár szükséges és arányos mértékű rendőri erőszakot is úgy lehet föltüntetni az idehaza és külföldön szervezett haknikörutakon, mint annak bizonyítékát, hogy a rendőrség rátámadt a békés tüntetőkre és brutálisan szétverte őket. Mint tudjuk, ez az utóbbi eset következett be, méghozzá a Gyurcsány-kormány kommunikációs gépezetének töketlensége folytán minden várakozást fölülmúló eredménnyel: azok is, akik akkoriban még tisztában voltak vele, hogy a rendőrök, kötelességükhöz híven, egy erőszakos, alkotmányellenes hatalomátvételi kísérletet akadályoztak meg, egy évvel később már úgy emlékeztek, hogy a rendőrállam minden ok nélkül támadt rá a békés tüntetőkre.

Dehát ez történt, nem? A Fidesz-gyűlésről (meglehet: tényleg a rendezők hibájából) a Deák tér felé távozó békés polgárokat a rendőrök megvertek, megbilincseltek, földre löktek, előállítottak...

Akkor még egyszer: a rendőrség több mint másfél órán át tapodtat sem mozdult a Madách térről, megvárta, míg vége a Fidesz rendezvényének és mindenki, aki akar, biztonságosan el tud menni onnan. Aki még utána is ott volt, az már saját felelősségére keveredett az oszlatásba.

Az persze tény, hogy az Astoriától a Deák tér felé tartó Fidesz-támogatók akaratlanul is összekeveredhettek a randalírozókkal. Ebben a katyvaszban azonban a rendőrnek esélye sincs megállapítani, hogy akkor most ki is a támadó és ki a békés tüntető! Aki annak ellenére az oszlatás területén tartózkodik, hogy felszólították, hagyja el a területet és azt is megmondták, hogy merre, az jogosan oszlatható. A rendőrségi törvény azt mondja az oszlatásról: „A tömeg szétoszlatására irányuló csapaterő alkalmazása során a rendőrség a helyszínen levők egyéni felelősségét nem vizsgálja.” Magyarán: aki nem rendőr vagy sajtós és mégis ott van, sőt a többszöri felszólítás ellenére sem megy el onnan, az a rendőrségi törvény értelmében nem ártatlan.

Persze, lehet a rendőrségi törvény papírízű rendelkezéseire hivatkozni, de a valóságban a szerencsétleneknek semmiféle lehetőségük nem volt elmenekülni onnan!

Sajnálom, de ez sem igaz. A rendőrsorfal 17:48-kor indult meg a Deák térről és 19:35-re ért az Astoriához. Ez csaknem két óra, ráadásul még világos volt, messziről látszottak. Szerinted ki az, aki ennyi idő alatt nem tud elmenekülni onnan, ha akar?! A Papp-jelentés világosan leszögezi: „a tömegoszlató kötelék előremozgásának üteme lehetővé tette, hogy az Astoriánál levő tömeg a rendezvény helyszínét több irányba is biztonságosan elhagyhassa.” Vagyis a békés megemlékezők akkor is simán el tudták hagyni a helyszínt azalatt a 107 perc alatt, amíg a rendőrsorfal odaért, ha eredetileg a Deák felé indultak, de aztán visszafordultak.

 

 

(folyt. köv.)

 

Gyurcsány, a szemkilövető II. (folyt.)

2013.11.25. 00:20 | Ursus maior | 5 komment

És a tévészékház?

Mi volt a tévészékháznál?

Hát ezt kérdezem én is...

Na, akkor kezdjük az elején! Szeptember 17-én, miután az őszödi beszédből gondosan kimazsolázott részeket bejátszották a rádióba, folyamatosan érkeztek a tüntetők a Kossuth-térre. Bejelentés nélkül, de nem spontán módon: már 6 óra tájban azt jelentették a helyszínen tartózkodó rendőrök feletteseiknek, hogy a háttérben valamilyen szervezésnek kell működnie.

Miért nem oszlatták fel őket?

Kondorosi Ferenc a korábban már említett tanúvallomásában azt mondta, véleménye szerint a rendőrségnek politikai utasítást kellett kapnia, hogy a tüntetést ne a gyülekezési törvény hatálya alá tartozónak, hanem választási gyűlésnek tekintse – ekkor a rendőrségnek csak biztosítania kell a helyszínt. Ne felejtsd el, két hétre voltunk az önkormányzati választástól.

És ezt az utasítást Gyurcsány adta ki?

Nem tudom. Kondorosi szerint csak a miniszter, a miniszterelnök vagy a kormány adhatott ilyen utasítást. De ha Gyurcsány volt is, ezért aligha lehet szemrehányást tenni neki. Gondolj csak bele: kitört a balhé, ha a rendőrség oszlatni kezd, az csak olaj a tűzre. Akkor még bízni lehetett abban, hogy egy darabig kiabálnak, aztán feloszlanak maguktól. Meg aztán egy megkezdett rendőri intézkedést be is kell fejezni – a fölhergelt tömegben akár vérontásra is sor kerülhetett volna. Szerencsére nem mindenki olyan vérszomjas, mint az a Fideszes képviselő, aki másnap azt nehezményezte, hogy a rendőrség miért nem használt fegyvert.

Hogy mi van?!

Bizony! Akkoriban még a Fidesz a rendőri intézkedés puhaságát rótta föl a kormánynak...

Na, ezt már nem hiszem el!

Ne is hidd! Győződj meg róla a saját szemeddel! A honvédelmi és a nemzetbiztonsági bizottság együttes ülésén történt, hogy Nyitray András, a Fidesz képviselője a fegyverhasználat tilalmát nehezményezte. A jegyzőkönyvet itt elolvashatod.

El is fogom. De most ott tartottunk, hogy érkeztek a tüntetők.

Igen. És ez másnap este is megismétlődött, amikor aztán Toroczkay László átvezényelte őket a Szabadság térre a tévészékház elé, ahol egyre erőszakosabban követelték, hogy olvassák be a petíciójukat élő adásban. Egy idő után pedig megtámadták a székházat biztosító rendőröket.

Akiket odadobtak a tömegnek áldozatul. Hosszú órákig könyörögtek erősítésért, de nem kaptak. Gyurcsány nyilván azt akarta elérni, hogy pár rendőr megsérüljön, esetleg meg is haljon, hogy aztán a következő napokban a rendőrök eléggé fel legyenek heccelve és ne kíméljék a továbbra is várható tüntetőket.

Na, igen, ez Szima Juditnak, az erősen a Jobbikhoz húzó Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete vezetőjének verziója. Csakhogy ebből egy szó sem igaz. Az Ignácz-jelentésből, amely egyébként olyan erősen kritizálja a szeptember 18-i események során foganatosított rendőri intézkedéseket, hogy Gergényi Péter utóbb elfogultsággal is vádolta a bizottságot, nos ebből a jelentésből nagyon pontosan nyomon követhetőek a csapatmozgások. Eszerint a székház lépcsőjéhez szorult rendőrök fél tizenegykor kértek segítséget, és tíz perccel később már meg is érkezett az első kisegítő alakulat. A következő háromnegyed órában pedig erősítésül összesen hét egység érkezett a helyszínre, 210 fővel.

Hát, lehet, de a rendőröket ettől függetlenül sikerült alaposan felheccelni. Szerinted mit csináltak a rendőrök a következő napokban a főváros utcáin? Mert én úgy tudom, valósággal vadásztak az emberekre; dühöngött a rendőrterror.

A következő napokban rendszeresek voltak a jogtalan, be nem jelentett tüntetések, a tüntetők randalíroztak, törtek-zúztak, a rendőrség pedig azt tette, amit te már szeptember 17-ével kapcsolatban is hiányoltál: teljes joggal oszlatta fel őket. Erre az előírásoknak megfelelően minden alkalommal előzetesen figyelmeztettek, egyúttal azt is közölve, hogy a jelenlévők milyen útvonalon hagyhatják el a helyszínt.

Aha. És mi van a Kruchina testvérekkel meg Angel Mendozával?

Nem vitás, hogy mindezek során történtek túlkapások, előfordult, hogy rendőrök indokolatlan vagy túlzott erőszakot alkalmaztak, sőt olyan is, hogy már ártalmatlanná tett, védekezésre képtelen embereket bántalmaztak. Ez csakugyan tűrhetetlen. Az általad említettek, akárcsak a jogtalan erőszak többi áldozata, azóta kártérítést kaptak, a Mendozát megverő rendőröket pedig még a Gyurcsány-kormány idején bíróság elé állították és meg is büntették.

És a Rádió udvarán megkínzott tüntetők? Azokkal mi van?

Hát, ezt én is kérdezhetném. MI van velük? Ez ugyanis nem más, mint Morvai Krisztina fantazmagóriája, kábé olyan, mint a foglyokkal teli titkos kazamaták a Köztársaság téren. Annyi igaz, hogy a rendőrség 33 randalírozót ott tartott a Rádió udvarán, ahol, mivel nem volt hová bezárni őket, az együttműködést pedig megtagadták, letérdepeltették őket. Minthogy ebből a testhelyzetből elég körülményes támadni, általában ezt az eljárást szokták alkalmazni, ha másképp nem lehet megelőzni, hogy az őrizetes az őt őrző rendőrre támadjon. Az egész körülbelül fél óra hosszat tartott, amíg a biztonságos elszállításukat megszervezték. Kínzásról a rádió ott, közvetlenül mellettük dolgozó munkatársai sem számoltak be, az egyetlen tanú, Mangel Gyöngyi is csak annyit mondott el, hogy furcsa hangokat hallott az udvarról, de nem „kínzásra emlékeztetőeket”, hiába próbálták a Gulyás-bizottság előtti meghallgatásán ezt a szájába rágni. És ami még fontosabb: egyetlen „megkínzottat” sem sikerült találni, még utólag, 2010 után sem jelentkezett senki, hogy a megkínzatásáról nyilatkozzék.

Tehát akkor? A rendőrök mintaszerűen viselkedtek, az indokolatlan erőszak csak hazugság és kitaláció?

Korántsem. A rendőrség szeptember 17. és 22. között eleinte rengeteg hibával, de alapvetően törvényesen és jogszerűen lépett fel. Rendőrök tényleg követtek el bűncselekményeket, túllépték hatáskörüket, indokolatlanul alkalmaztak erőszakot, kegyetlenkedtek, de minden ilyen panasz nyomán vizsgálat indult, és a bűnösöket, ha sikerült megtalálni őket, megbüntették. A randalírozók, gyújtogatók, a Budapestet felforgatók ellenben a Fidesz gyalázatos semmisségi törvényének köszönhetően, megúszták.

(folyt. köv.)

Gyurcsány, a szemkilövető I.

2013.11.21. 11:45 | Ursus maior | 8 komment

Hehe. Úgy látom, szorul a hurok e körül a ti Gyurcsányotok körül. Lehet, hogy mégiscsak felelnie kell majd azért a sok disznóságért, amit 2006 őszén elkövetett?

Milyen disznóságra gondolsz?

Na, hallod?! Túllépte a hatáskörét, személyesen utasította a rendőri vezetőket, beáldozta a tévészékházat védő rendőröket, ártatlan embereket, civileket, papokat, országgyűlési képviselőket veretett meg, emberek szemét lövette ki,...

Állj, állj, állj! Menjünk csak sorjában! Honnan veszed, hogy rendőri vezetőket utasított?

Hogyhogy honnan? Egykori államtitkára most tanúsította ezt a bíróság előtt!

Semmi ilyesmit nem tanúsított – nem kell fölülni a kormánybefolyás alá vont MTI dezinformációinak. Kondorosi Ferenc azt vallotta a bíróság előtt: előfordult, hogy Gyurcsány közvetlenül, a miniszter vagy az ő tudta nélkül beszélt rendőri vezetőkkel. Példaként azt említette, hogy Gergényi Péter budapesti főkapitány a szolgálati út megkerülésével, közvetlenül a miniszterelnöknek nyújtotta be a lemondását. Kérdésre pedig azt válaszolta, hogy a miniszterelnök habitusát ismerve előfordulhatott ilyen eset máskor is, de neki nincs róla konkrét tudomása.

Jaj, ne mondd már! Kondorosi vallomására hivatkozott Hoppál Péter, a Fidesz szóvivője is, amikor azt mondta, hogy Gyurcsány a törvényeket megkerülve utasította a rendőrséget, meg az egyik Békés megyei képviselő, valami Simonka György is azt nyilatkozta, hogy Gyurcsány 2006-ban emberek szemét lövette ki...

Na, erre a szemkilövetésre majd még visszatérünk. Mindenesetre Hoppál ezért a kijelentéséért rágalmazási perben fog felelni, Simonka pedig tekintélyes összeggel hizlalja majd a DK kampánykasszáját.

Hogyhogy?

Úgy, hogy Simonka ellen nem lehet büntetőeljárást indítani, mert a Fideszes haverjai nem függesztették föl a mentelmi jogát, ezért Gyurcsány személyiségi jogi pert indít ellene, komoly kártérítési igénnyel – mint pedig azt már korábban nyilatkozta, minden pénzt, amit ilyen személyiségi jogi ügyekben másoktól ki tud perelni, a DK kampányának támogatására ajánl föl.

És hogy fogja Gyurcsány bizonyítani, hogy mindezt nem követte el?

Sehogy. Bizonyítania nem neki kell, hanem annak, aki vádol. Márpedig a 2006-os rendőri vezetők most folyó perében eddig egyetlen utasításra derült fény: Gyurcsány arra adott utasítást, hogy minden törvényes eszközzel védjék meg a tévészékházat.

Jó, hát ezt majd a bíróság eldönti. De akkor azt akarod mondani, hogy Gyurcsány nem is lépte túl a határkörét, és a rendőrség utasítása nem volt törvénytelen?

Azt, hát. Az akkor hatályos alkotmány 35. § kimondta: „A Kormány irányítja…a rendvédelmi szervek működését” – vagyis Gyurcsány a kormány nevében teljes joggal utasíthatta a rendőrséget. A Gulyás Gergely vezette parlamenti bizottság is csak annyit próbált felróni neki, hogy nem Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter útján adta ki az utasítást, ami nettó hülyeség.

Már miért volna hülyeség? Ha ez az igazságügy-miniszter hatásköre, akkor azt a miniszterelnök sem vonhatja el, nem igaz?

Aha. És az időveszteségen kívül még mi haszna lett volna annak, ha Gyurcsány nem a szolgálatban lévő rendőri vezetőt hívja föl, hanem a minisztert, aki aztán fölhívja az illetékes főrendőrt, hogy postázza neki a miniszterelnök utasítását? Egyébként, mint kiderült, Petrétei nem is volt elérhető, otthon, pizsamában nézte az eseményeket. Akkor ilyen esetben mi a teendő? A rendőrség ne tegyen semmit, mert nincs, aki utasítsa? Az volna még csak igazán abszurd! Azt hiszem, Ráth-Végh István írja le azt a történetet, hogy III. Fülöp spanyol király megégett a kandalló mellett, mert hirtelenjében nem tudták előkeríteni azt a grandot, akinek egyedül volt joga a király karosszékét odébb tolni. Ezt talán mégsem kéne mintának tekinteni. De mondom, ez a vita akadémikus, mert a rendőrség alapfeladata, hogy minden törvényes eszközzel tartsa fenn, vagy ha kell, állítsa helyre a közrendet és közbiztonságot, vagyis Gyurcsány egyetlen kiadott utasítása lényegében arról szólt, hogy a rendőrség teljesítse a kötelességét. Vicces lenne, ha emiatt bűnösnek kiáltanák ki.

Na, jó...

(folyt. köv.)

Gyurcsány, a hazug IV. (folyt.)

2013.11.17. 17:05 | Ursus maior | 8 komment

És mi van az adócsökkentéssel kapcsolatos hazugsággal?

Miféle hazugsággal?

Hát, 2005 őszén csökkentették az ÁFÁ-t, aztán 2006-ban, a választás után visszaemelték. Ez nem a választók becsapása?

Nem, mert nem így történt. Ha előveszed az MSZP 2002-es választásra kiadott programját, abban megtalálod azt a pontot, hogy az ÁFA két felső kulcsát egyesíteni fogják. Nos, Gyurcsány ezt úgy hajtotta végre, hogy a 25%-os kulcsot 2005 őszén 20-ra mérsékelte, aztán a 15%-os kulcsot 2006-ban ugyancsak 20-ra fölemelte. Vagyis nem az egy évvel korábban csökkentett kulcsot emelte meg, hanem azt, amiről az MSZP már 2002-ben megígérte, hogy emelni fogja. Igaz, a csökkentést és az emelést nem egy lépésben hajtotta végre, de hát a világ minden kormánya választás elé szokta időzíteni az adócsökkentést és választás utánra az adóemelést, nem?

Nem tudok vitatkozni a konkrét érveiddel... Miért van mégis folyamatosan az az érzésem, hogy hülyére veszel?

Azért, mert hét év agymosásától te sem tudsz egykönnyen szabadulni. Nem csak a Fidesz sulykolta ennyi időn át egy negyven perces monológból gondosan kimazsolázott félpercnyi hangfelvétel alapján, hogy „Gyurcsány hazudott”, de egy idő után ezt kezdték mantrázni a Gyurcsánnyal szemben kritikus ballib véleményformálók is.

Azt akarod elhitetni velem, hogy Gyurcsány sosem hazudott?

Nem. Az a politikus, aki még sosem hazudott, az nem Gyurcsány, hanem Orbán Viktor – ezt a legbiztosabb forrásból tudjuk: ő maga mondta. Gyurcsánnyal kapcsolatban mindössze annyit akarok beláttatni veled, hogy te sem tudsz tőle első miniszterelnöki időszakából olyan kijelentést idézni, ami ne volna igaz, és jelentős hatást gyakorolt volna a 2006-os választás kimenetelére. Csak a hétéves agymosás, mint a legtöbb emberre, rád is úgy hatott, hogy átrendezte az emlékeidet: a részletek természetszerűleg elmosódtak, ami pedig megmaradt, azt önkéntelenül úgy rendezed át, hogy a hosszú, fáradságos propagandamunkával beléd táplált Gyurcsány-ellenes előítéletnek megfeleljen.

Tanultam pszichológiát, ezért tudom, hogy ez tényleg lehetséges, de nagyon nehéz elhinnem, hogy én is bedőltem egy ilyen egyszerű trükknek... De akkor mi volt a már idézett „hazudtunk reggel, éjjel és este”?

A „hazugság” itt nem konkrét kijelentésekre vagy ígéretekre vonatkozott, hanem a politika egészére. Éspedig nem csak a sajátjáéra. Ha meghallgatod az egész felvételt, neked is világos lesz, hogy Gyurcsány kritikája az egész rendszerváltás utáni politikai osztályra irányul: valamennyi kormány, talán csak a Horn-kormány kivételével, és a mindenkori ellenzék is azt akarta elhitetni a választókkal, hogy jelentős erőfeszítés nélkül is élhetnének jobban. Ez pedig nem igaz. Gyurcsány többes szám első személyben fogalmazott, mert ezalól a saját első kormányzati ciklusát sem tartotta kivételnek. 2004 őszén, amikor miniszterelnök lett, nem volt ereje változtatni ezen, hiszen azért választották kormányfővé, hogy megnyerje, ne pedig, hogy elveszítse az MSZP-nek a választást. De a választás megnyerése után, akkor és ott, Őszödön azt akarta elérni, hogy a magyar politikai osztály egyszer s mindenkorra szakítson ezzel a hazugsággal. Nem rajta múlt, hogy nem így lett. 

 

Gyurcsány, a hazug III. (folyt)

2013.11.13. 16:46 | Ursus maior | Szólj hozzá!

Hát a receptfelírási díj?

Mi van vele?

Orbán Viktorral folytatott TV-vitájában Gyurcsány határozottan tagadta, hogy receptfelírási díjat akarna bevezetni. „Elnök úr, Ön úriember, nem akarhat igaztalan eszközökkel győzni. Nagyon kérem, ezt a hazug vádat vonja vissza!” – mondta Orbánnak. Aztán mégis bevezette...

Ha most el akarnám viccelni a kérdést, azt mondanám, hogy receptfelírási díjat nem vezetett be. De persze, mindegy, minek hívom, receptfelírási díjnak vagy vizitdíjnak, a lényeg ugyanaz: ha minimális összeget is, de fizetni kellett az orvosi ellátásért.

Nem volt az azért olyan minimális...

Dehogynem. Alkalmanként 300 forint volt, amit évente legföljebb hússzor lehetett beszedni, a huszonegyedik esetet követően már nem kellett vizitdíjat fizetni. Ez évente legföljebb 6000 forint, vagyis havonta ötszáz. Egy doboz cigaretta már akkor is többe került...

És? Ha sok volt, ha kevés, ez hazugság volt, nem?

Nézőpont kérdése. Mi van, ha akkor még tényleg úgy gondolta, hogy erre nem fog sor kerülni, csak később kényszerült rá? Akkor is hazugságnak tartod?

Hát... ha akkor még nem is akarta bevezetni, azért mindenesetre, ahogy mondani szokás, ez már benne volt a pakliban. Úgyhogy nem volt egészen korrekt ezzel futtatni lesre Orbánt.

Igen, ebben azt hiszem igazad van. De azért a körülményekről nem volna szabad megfeledkezni. Emlékezz csak, Orbánék akkor már hetek óta azzal kampányoltak, hogy a kormány fizetőssé akarja tenni az egészségügyet, és kétszázezer forint lesz egy mandulaműtét. Ezzel aztán jól elő is készítették a talajt, Orbánnak a vitában nem kellett mást tennie, mint szóba hoznia a fizetős egészségügyet. Gyurcsánynak akkor erre nem lehetett jó válasza. Ha azt mondja, hogy hát, egy kicsit majd lehet, hogy kell fizetni, de a kétszázezer forint erős túlzás, akkor Orbánnak nyert ügye van; tíz ember közül kilenc arra emlékezett volna a vitából, hogy mégiscsak fizetni kell majd a mandulaműtétért, legföljebb nem kétszáz-, csak ötvenezret. És Orbán már meg is nyerte a választást. Ha viszont kerek-perec letagadja, ahogy tette is, aztán később csak egy forintot is elkér a kezelésért, akkor rajta marad, hogy hazug... Pedig az alapvető hazugságot Orbánék követték el, akik pontosan tudták, hogy a kétszázezer forintos mandulaműtét kamu. Csak persze rajtuk ezt a hazugságot soha, senki nem kérte számon...

Azért tudod... a szocik mindig belekeverednek valami ilyesmibe. 2002-ben a gázáremelés, 2006-ban a receptfelírási díj...

Jó, hogy mondod. 2002-ben pontosan ugyanez volt a helyzet. Akkor a Fidesz, amely kormányon hosszú időn keresztül megakadályozta, hogy a gáz ára kövesse a világpiaci ármozgást, és ezért pontosan tudta, hogy a választás után ezt muszáj lesz megtenni, az MSZP-t vádolta meg azzal, hogy kormányra kerülve azonnal 40%-kal emelné a gáz árát. Ez persze éppúgy nem volt igaz, mint a kétszázezer forintos mandulaműtét, de előállította ugyanazt a csapdahelyzetet: ha Lendvai Ildikó akkor a kérdésre azt válaszolja, hogy „sajnos, valamennyit muszáj lesz emelni, mert a Fidesz ezt elbliccelte, de messze nem lesz negyven százalék, és biztosan nem azonnal” – akkor már meg is verték. Rossz lelkiismerettel bár, de bemondta tehát: „Nem lesz gázáremelés!” – amit aztán éveken át az orra alá is dörgöltek. Pedig az alaphazugság, méghozzá igen vaskos, mindkét esetben a Fideszhez kötődik, de ezt ők persze gond nélkül megúszták.

Jó, nekem igazán nem kell a Fideszt bemutatnod, én azt sem hiszem el nekik, amit kérdeznek. De itt mégiscsak az a helyzet, hogy a Fidesz hazudott valamit, és erre 2002-ben Lendvai, 2006-ban Gyurcsány nem talált jobb választ, mint egy másik hazugságot.

Sajnos, elő lehet állítani olyan helyzetet, amikor nem lehet jó választ adni. Mit válaszoljon például az a politikus, akinek az orra alá dugnak egy mikrofont, és azt mondják neki: „Kérem, ne ködösítsen, válaszoljon igennel vagy nemmel; még mindig veri a feleségét?” Na, erre mit mondjon? Ha azt mondja: „nem”, azzal elismeri, hogy korábban verte. Ha elkezdi magyarázni, hogy „nem vertem én soha!”, akkor meg ugye ködösít és magyarázkodik, tehát biztosan hazudik. Szóval lehet olyan helyzetet teremteni, amikor muszáj válaszolni, de nincs jó válasz. És akkor nem azé a morális felelősség, aki kínjában nem mond igazat, hanem azé, aki ezt a helyzetet előállította.

 

(folyt. köv.)

 

Gyurcsány, a hazug II. (folyt.)

2013.11.09. 18:11 | Ursus maior | 8 komment

És mi van a 2006-os választási ígéretekkel?

Melyik ígéretre gondolsz?

Hát az összesre! A 2006-os kampányban Gyurcsány szétígérte magát, talán csak toronyórát lánccal nem ígért mindenkinek, aztán csak megszorítások lettek belőle...

Erre is rosszul emlékszel. A 2006-os kampányban Gyurcsány egyetlen dolgot ígért, igaz, azt sokszor és sokféleképpen mondta el: azt, hogy az EU által nekünk ítélt fejlesztési pénzekből egyetlen fillértől sem fogunk elesni azért, mert nincs meg a pályázathoz szükséges önrész – azt, ha másképp nem megy, a költségvetés fogja valamilyen formában biztosítani. És ezt be is tartotta.

Állj, ez így nem korrekt! Visszaélsz azzal, hogy hét év távlatából már nem emlékszem a konkrét ígéretekre. De arra nagyon jól emlékszem, hogy a kampányban Gyurcsány naponta ötször jelent meg az MSZP tv-hirdetéseiben, és nagyon jól hangzó dolgokat mondott keresetekről, nyugdíjakról, családi pótlékról, ingyenes tankönyvről és gyermekétkeztetésről, autópályákról, gépkocsikról és mobiltelefonokról...

Erre tényleg jól emlékszel. Csakhogy ezeket nem ígérte, hanem az előző négy éves kormányzás megvalósult eredményeiként emlegette. Emlékezz vissza: 2006-ban a Fidesz katasztrofális melléfogásra alapozta a kampánykoncepcióját. Azt hirdette, és akarta elhitetni az emberekkel, hogy „rosszabbul élünk, mint négy éve”, holott ez nyilvánvalóan ellenkezett az emberek mindennapi tapasztalataival; 2006-ban sokkal jobban éltünk, mint 2002-ben. Gondolj csak arra az idős nénire, akinek a fényképét az ezt hirdető plakátokon a legtöbbször lehetett látni, és akiről aztán utóbb kiderült, hogy a felvételt egy fél napon át készítették, mert sosem tudott eléggé keserves arcot vágni... Ebben a helyzetben Gyurcsánynak nem kellett ígérnie semmit, elég volt, hogy elsorolta az előző négy év kormányzásának eredményeit és ezzel szétzúzta a Fidesz-kampány alapját...

Hát... lehet... de mintha valami tizennegyedik havi nyugdíjról is szó lett volna, aztán a tizenharmadik havit is elvették...

Megint kevered a dolgokat. Tizenharmadik havi nyugdíjat Medgyessy ígért a 2002-es kampányban – ezt be is tartotta, holott a gazdaság teljesítménye ezt nem tette volna lehetővé. 2006-ban aztán Orbán Viktor állt elő azzal, hogy radikálisan csökkenteni kell az adókat és járulékokat, és arra a kérdésre, hogy „és akkor miből fogjuk fizetni a nyugdíjakat?” azt válaszolta, hogy ez majd úgy föllendíti a gazdaságot, hogy még tizennegyedik havi nyugdíjra is lesz fedezet. Ez már akkor is minden gondolkodó ember számára nyilvánvaló hülyeség volt, azóta pedig be is bizonyosodott, mennyire fölgyorsul a gazdasági növekedés egy ilyen lépés hatására: 2011-ben megcsinálták, a gazdaság pedig még az idén is jó, ha stagnál és nem esik vissza még tovább. A tizenharmadik havi nyugdíjat pedig a Bajnai-kormány szüntette meg 2009-ben – nem, mintha a válság hatására Gyurcsány ne kényszerült volna ugyanerre, ha továbbra is hivatalban marad.

Hm... Lehet.

 

(folyt. köv.)

 

Címkék: kampány választás hazugság ígéret Gyurcsány

Gyurcsány, a hazug I.

2013.11.06. 17:59 | Ursus maior | 5 komment

Miért nem húzódik már egy kicsit a háttérbe Gyurcsány? Nekem tulajdonképpen nagyon sok minden tetszik abból, amit a Demokratikus Koalíció képvisel, de addig nem fogok rá szavazni, amíg egy közismert hazudozó vezeti. És ne mondd, hogy minden politikus hazudik, mert ez olyan, mint a medencébe pisilni a strandon. Nem mindegy, hogy valaki a vízben pisil bele, vagy a medence széléről...

Nem mondom. Majd erre is rátérünk, ha akarod, de először azt tisztázzuk: mit is hazudott?

Hát... az őszödi beszédben azt mondta: hazudtunk reggel, éjjel és este...

Tehát azt hazudta, hogy hazudott? Ugye tudod, hogy ez a formális logika szabályai szerint azt jelenti, hogy ettől az egy esettől eltekintve mindig igazat mondott...?

Ne facsard ki a szavaimat!

Eszemben sincs! Csak ugye, elég méltánytalan, hogy tíz ember közül nyolc gondolkodás nélkül hazugnak nevezi őt, de jó, ha egy elgondolkodik azon: mikor és mit hazudott.

Na, jó... 2006-ban, a választás első fordulója előtt eltitkolta az államháztartás hiányát, és csak a választás másnapján hozta nyilvánosságra. Vagyis nem hagyta, hogy a választók a tényleges információk birtokában döntsenek. Ez nem volt hazugság?

És tudod-e, hogy mikor kellett volna nyilvánosságra hoznia?

Fejből nem, de úgy tudom, van erre törvény...

Van bizony! És a törvény azt mondja, hogy a kormánynak negyedévenként kell nyilvánosságra hoznia az államháztartási hiány adatait. 2002 és 2010 között a szociálliberális kormányok saját elhatározásukból döntöttek úgy, hogy ezt nem csak negyedévenként, hanem minden hónapban megteszik.

Ez nagyon szép volt tőlük, de az első negyedév hiányát akkor is áprilisban kellett közzétenni.

Így van. Április 10-én közzé is tették

És miért nem a 9-i első forduló előtt, ahogy az ellenzék követelte?

Azért, mert a Pénzügyminisztérium minden év őszén közzétett a honlapján egy hirdetményt, amelyben a következő év minden egyes hónapjára előre megadta, hogy annak a hónapnak hányadikán fogja nyilvánosságra hozni az előző havi hiány-adatot. És 2005 őszén, amikor még senki nem tudhatta, hogy Sólyom László köztársasági elnök április 9-re írja ki a választást, a PM azt közölte a honlapján, hogy a márciusi hiány közzétételének napja április 10. lesz.

Azt akarod mondani, hogy Gyurcsány-kormány ebben az ügyben önként többet vállalt, mint amire a törvény kötelezte, mégpedig előre közzétett menetrend szerint, és ettől a menetrendtől 2006 áprilisában sem tért el?

Nagyon pontosan foglaltad össze a helyzetet.

Akkor miért tudja ezt másképp szinte mindenki?

Azért, mert sokkal könnyebb az ellenzéknek telekürtölnie a sajtót azzal, hogy a kormány eltitkolta a választók elől a hiányt, mint a kormánynak ezt a viszonylag bonyolult igazságot a választók szájába rágnia.

De miért nem próbálták meg legalább?

Megpróbálták. Veres János, Gyurcsány pénzügyminisztere például hosszú cikkben írta le mindezt a Népszabadságban. De látod, te is járatod a Népszabadságot, erre a Veres cikkre mégsem emlékszel... Pedig még a címe is az volt: „Nem titkoltunk semmit”.

Na, jó, ezt elfogadom.

 

(folyt. köv.)

 

Húzzunk bele!

2013.11.04. 17:43 | Ursus maior | 5 komment

„Egy véleményváltozás íve” címmel érdekes önvallomást tett közzé Andor Mihály szociológus a Galamuson szeptember 16-án. Arról számol be, hogyan fordult rokonszenve és bizalma a 2009-es lemondása után általa már leírt Gyurcsány Ferenc, és új pártja, a Demokratikus Koalíció felé. Írásának végén annak a „megbízhatatlan benyomásának” ad hangot, hogy a véleményváltozásnak ezt az ívét nem egyedül járta be.

Ezt a kijelentését a közvélemény-kutatások is alátámasztják. Az én benyomásom mégis az, hogy a felismeréseket, amelyek Andor Mihályt véleménye megváltoztatására késztették, sokkal többen osztják, mint ahányan ennek hatására hozzá hasonlóan meg is változtatták véleményüket. Nehéz ezt mindazon bűnök és hibák ellenére megtenni, amelyeket a közvélekedés Gyurcsány Ferencnek tulajdonít. Hogy csakugyan elkövette-e mindezeket, az ebből a szempontból érdektelen: a közvélekedést nem a tények, hanem a tényeknek tartott hiedelmek határozzák meg.

Gyurcsány a magyar politikai élet megkerülhetetlen szereplője. Hogy pozitív-e vagy negatív, az egyéni megítélés kérdése, de mindenesetre megkerülhetetlen. Ötéves kormányzása csakúgy, mint az elmúlt három évben folytatott ellenzéki politizálása kitörölhetetlenül rányomta bélyegét jelenkorunk folyamataira. Nevéhez ellentmondásos, vagy ellentmondásosan magyarázott események kötődnek: Őszöd, 2006 ősze, távozás az MSZP-ből, az ellenzéki összefogás szorgalmazása, majd az abból való kimaradás. Ideje, hogy harag és elfogultság nélkül számba vegyük, és reálisan értékeljük cselekedeteit. A valóságosakat is, az eltúlzottakat is, a neki tulajdonított, de soha meg nem történteket is, és megpróbáljunk mindezek alapján reális ítéletet alkotni. Nem Gyurcsánnyal szemben kell méltányosaknak lennünk, hanem saját magunkkal, a saját életünkkel. Reálisan kell értékelnünk tetteinket, döntéseinket és illúzióinkat.

„Egyszer azért már valaki leírhatná, hogy milyen bűnök vannak Gyurcsány rovásán, ha lehet konkrétan, hogy tudjunk már tiltakozni a rehabilitációja ellen, ha szóbakerülne véletlen!” – írta szeptember 13-án Pupu „Miről szól a küzdelem – Bajnai szerint” című blogbejegyzésében. Csakugyan. Ezt a blogot éppen arra szánom, hogy számba vegyem, milyen bűnei, vétkei és tévedései vannak Gyurcsánynak, legalábbis a közvélekedés szerint. Konkrétan. Nem azért, hogy tiltakozni lehessen a rehabilitációja ellen, ha az szóba kerül, hanem, hogy végre szembenézzünk velük.

A blog bejegyzései párbeszédek. Azért választottam ezt a formát, hogy ne kelljen állást foglalnom. Vonja le az olvasó a tanulságot. A párbeszédek nem valóságosak, de nem is pusztán a képzelet szülöttei. Valóságos párbeszéd- és beszélgetés töredékekből állítottam össze őket. Vagyis így, ebben a formában sohasem hangzott el egyik sem, de minden egyes kérdést és választ hallottam már a való életben is – én csak lejegyeztem és összeszerkesztettem, őket…

Olvassa és értelmezze ki-ki a maga szája íze szerint….

 

Címkék: hibák gyurcsány közvélemény ellentmondás bűnök tévedések demokratikus koalíció közvélekedés

süti beállítások módosítása