És a tévészékház?
Mi volt a tévészékháznál?
Hát ezt kérdezem én is...
Na, akkor kezdjük az elején! Szeptember 17-én, miután az őszödi beszédből gondosan kimazsolázott részeket bejátszották a rádióba, folyamatosan érkeztek a tüntetők a Kossuth-térre. Bejelentés nélkül, de nem spontán módon: már 6 óra tájban azt jelentették a helyszínen tartózkodó rendőrök feletteseiknek, hogy a háttérben valamilyen szervezésnek kell működnie.
Miért nem oszlatták fel őket?
Kondorosi Ferenc a korábban már említett tanúvallomásában azt mondta, véleménye szerint a rendőrségnek politikai utasítást kellett kapnia, hogy a tüntetést ne a gyülekezési törvény hatálya alá tartozónak, hanem választási gyűlésnek tekintse – ekkor a rendőrségnek csak biztosítania kell a helyszínt. Ne felejtsd el, két hétre voltunk az önkormányzati választástól.
És ezt az utasítást Gyurcsány adta ki?
Nem tudom. Kondorosi szerint csak a miniszter, a miniszterelnök vagy a kormány adhatott ilyen utasítást. De ha Gyurcsány volt is, ezért aligha lehet szemrehányást tenni neki. Gondolj csak bele: kitört a balhé, ha a rendőrség oszlatni kezd, az csak olaj a tűzre. Akkor még bízni lehetett abban, hogy egy darabig kiabálnak, aztán feloszlanak maguktól. Meg aztán egy megkezdett rendőri intézkedést be is kell fejezni – a fölhergelt tömegben akár vérontásra is sor kerülhetett volna. Szerencsére nem mindenki olyan vérszomjas, mint az a Fideszes képviselő, aki másnap azt nehezményezte, hogy a rendőrség miért nem használt fegyvert.
Hogy mi van?!
Bizony! Akkoriban még a Fidesz a rendőri intézkedés puhaságát rótta föl a kormánynak...
Na, ezt már nem hiszem el!
Ne is hidd! Győződj meg róla a saját szemeddel! A honvédelmi és a nemzetbiztonsági bizottság együttes ülésén történt, hogy Nyitray András, a Fidesz képviselője a fegyverhasználat tilalmát nehezményezte. A jegyzőkönyvet itt elolvashatod.
El is fogom. De most ott tartottunk, hogy érkeztek a tüntetők.
Igen. És ez másnap este is megismétlődött, amikor aztán Toroczkay László átvezényelte őket a Szabadság térre a tévészékház elé, ahol egyre erőszakosabban követelték, hogy olvassák be a petíciójukat élő adásban. Egy idő után pedig megtámadták a székházat biztosító rendőröket.
Akiket odadobtak a tömegnek áldozatul. Hosszú órákig könyörögtek erősítésért, de nem kaptak. Gyurcsány nyilván azt akarta elérni, hogy pár rendőr megsérüljön, esetleg meg is haljon, hogy aztán a következő napokban a rendőrök eléggé fel legyenek heccelve és ne kíméljék a továbbra is várható tüntetőket.
Na, igen, ez Szima Juditnak, az erősen a Jobbikhoz húzó Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete vezetőjének verziója. Csakhogy ebből egy szó sem igaz. Az Ignácz-jelentésből, amely egyébként olyan erősen kritizálja a szeptember 18-i események során foganatosított rendőri intézkedéseket, hogy Gergényi Péter utóbb elfogultsággal is vádolta a bizottságot, nos ebből a jelentésből nagyon pontosan nyomon követhetőek a csapatmozgások. Eszerint a székház lépcsőjéhez szorult rendőrök fél tizenegykor kértek segítséget, és tíz perccel később már meg is érkezett az első kisegítő alakulat. A következő háromnegyed órában pedig erősítésül összesen hét egység érkezett a helyszínre, 210 fővel.
Hát, lehet, de a rendőröket ettől függetlenül sikerült alaposan felheccelni. Szerinted mit csináltak a rendőrök a következő napokban a főváros utcáin? Mert én úgy tudom, valósággal vadásztak az emberekre; dühöngött a rendőrterror.
A következő napokban rendszeresek voltak a jogtalan, be nem jelentett tüntetések, a tüntetők randalíroztak, törtek-zúztak, a rendőrség pedig azt tette, amit te már szeptember 17-ével kapcsolatban is hiányoltál: teljes joggal oszlatta fel őket. Erre az előírásoknak megfelelően minden alkalommal előzetesen figyelmeztettek, egyúttal azt is közölve, hogy a jelenlévők milyen útvonalon hagyhatják el a helyszínt.
Aha. És mi van a Kruchina testvérekkel meg Angel Mendozával?
Nem vitás, hogy mindezek során történtek túlkapások, előfordult, hogy rendőrök indokolatlan vagy túlzott erőszakot alkalmaztak, sőt olyan is, hogy már ártalmatlanná tett, védekezésre képtelen embereket bántalmaztak. Ez csakugyan tűrhetetlen. Az általad említettek, akárcsak a jogtalan erőszak többi áldozata, azóta kártérítést kaptak, a Mendozát megverő rendőröket pedig még a Gyurcsány-kormány idején bíróság elé állították és meg is büntették.
És a Rádió udvarán megkínzott tüntetők? Azokkal mi van?
Hát, ezt én is kérdezhetném. MI van velük? Ez ugyanis nem más, mint Morvai Krisztina fantazmagóriája, kábé olyan, mint a foglyokkal teli titkos kazamaták a Köztársaság téren. Annyi igaz, hogy a rendőrség 33 randalírozót ott tartott a Rádió udvarán, ahol, mivel nem volt hová bezárni őket, az együttműködést pedig megtagadták, letérdepeltették őket. Minthogy ebből a testhelyzetből elég körülményes támadni, általában ezt az eljárást szokták alkalmazni, ha másképp nem lehet megelőzni, hogy az őrizetes az őt őrző rendőrre támadjon. Az egész körülbelül fél óra hosszat tartott, amíg a biztonságos elszállításukat megszervezték. Kínzásról a rádió ott, közvetlenül mellettük dolgozó munkatársai sem számoltak be, az egyetlen tanú, Mangel Gyöngyi is csak annyit mondott el, hogy furcsa hangokat hallott az udvarról, de nem „kínzásra emlékeztetőeket”, hiába próbálták a Gulyás-bizottság előtti meghallgatásán ezt a szájába rágni. És ami még fontosabb: egyetlen „megkínzottat” sem sikerült találni, még utólag, 2010 után sem jelentkezett senki, hogy a megkínzatásáról nyilatkozzék.
Tehát akkor? A rendőrök mintaszerűen viselkedtek, az indokolatlan erőszak csak hazugság és kitaláció?
Korántsem. A rendőrség szeptember 17. és 22. között eleinte rengeteg hibával, de alapvetően törvényesen és jogszerűen lépett fel. Rendőrök tényleg követtek el bűncselekményeket, túllépték hatáskörüket, indokolatlanul alkalmaztak erőszakot, kegyetlenkedtek, de minden ilyen panasz nyomán vizsgálat indult, és a bűnösöket, ha sikerült megtalálni őket, megbüntették. A randalírozók, gyújtogatók, a Budapestet felforgatók ellenben a Fidesz gyalázatos semmisségi törvényének köszönhetően, megúszták.
(folyt. köv.)
