„Egy véleményváltozás íve” címmel érdekes önvallomást tett közzé Andor Mihály szociológus a Galamuson szeptember 16-án. Arról számol be, hogyan fordult rokonszenve és bizalma a 2009-es lemondása után általa már leírt Gyurcsány Ferenc, és új pártja, a Demokratikus Koalíció felé. Írásának végén annak a „megbízhatatlan benyomásának” ad hangot, hogy a véleményváltozásnak ezt az ívét nem egyedül járta be.
Ezt a kijelentését a közvélemény-kutatások is alátámasztják. Az én benyomásom mégis az, hogy a felismeréseket, amelyek Andor Mihályt véleménye megváltoztatására késztették, sokkal többen osztják, mint ahányan ennek hatására hozzá hasonlóan meg is változtatták véleményüket. Nehéz ezt mindazon bűnök és hibák ellenére megtenni, amelyeket a közvélekedés Gyurcsány Ferencnek tulajdonít. Hogy csakugyan elkövette-e mindezeket, az ebből a szempontból érdektelen: a közvélekedést nem a tények, hanem a tényeknek tartott hiedelmek határozzák meg.
Gyurcsány a magyar politikai élet megkerülhetetlen szereplője. Hogy pozitív-e vagy negatív, az egyéni megítélés kérdése, de mindenesetre megkerülhetetlen. Ötéves kormányzása csakúgy, mint az elmúlt három évben folytatott ellenzéki politizálása kitörölhetetlenül rányomta bélyegét jelenkorunk folyamataira. Nevéhez ellentmondásos, vagy ellentmondásosan magyarázott események kötődnek: Őszöd, 2006 ősze, távozás az MSZP-ből, az ellenzéki összefogás szorgalmazása, majd az abból való kimaradás. Ideje, hogy harag és elfogultság nélkül számba vegyük, és reálisan értékeljük cselekedeteit. A valóságosakat is, az eltúlzottakat is, a neki tulajdonított, de soha meg nem történteket is, és megpróbáljunk mindezek alapján reális ítéletet alkotni. Nem Gyurcsánnyal szemben kell méltányosaknak lennünk, hanem saját magunkkal, a saját életünkkel. Reálisan kell értékelnünk tetteinket, döntéseinket és illúzióinkat.
„Egyszer azért már valaki leírhatná, hogy milyen bűnök vannak Gyurcsány rovásán, ha lehet konkrétan, hogy tudjunk már tiltakozni a rehabilitációja ellen, ha szóbakerülne véletlen!” – írta szeptember 13-án Pupu „Miről szól a küzdelem – Bajnai szerint” című blogbejegyzésében. Csakugyan. Ezt a blogot éppen arra szánom, hogy számba vegyem, milyen bűnei, vétkei és tévedései vannak Gyurcsánynak, legalábbis a közvélekedés szerint. Konkrétan. Nem azért, hogy tiltakozni lehessen a rehabilitációja ellen, ha az szóba kerül, hanem, hogy végre szembenézzünk velük.
A blog bejegyzései párbeszédek. Azért választottam ezt a formát, hogy ne kelljen állást foglalnom. Vonja le az olvasó a tanulságot. A párbeszédek nem valóságosak, de nem is pusztán a képzelet szülöttei. Valóságos párbeszéd- és beszélgetés töredékekből állítottam össze őket. Vagyis így, ebben a formában sohasem hangzott el egyik sem, de minden egyes kérdést és választ hallottam már a való életben is – én csak lejegyeztem és összeszerkesztettem, őket…
Olvassa és értelmezze ki-ki a maga szája íze szerint….
